Görög útjainkblogja:
Athén,Chalkidikki,Meteorák,Kerkyra,
Korynthos,Rodosz,Santorini,Paros,Antiparos,
és persze nem utolsósorban a Megaloniszi:
KRÉTA élményeinek újraélése virtuálisan..
Athén,Chalkidikki,Meteorák,Kerkyra,
Korynthos,Rodosz,Santorini,Paros,Antiparos,
és persze nem utolsósorban a Megaloniszi:
KRÉTA élményeinek újraélése virtuálisan..
szombat, december 17, 2005
vasárnap, október 23, 2005
szombat, március 12, 2005
RÓMA ,REGGEL 7 ÓRA
Hideg a reggel ,kabátom alá is befúj a szél ,ahogy átsietek a karabinierik
terén.Hidegen világít a nap is a házak felett.Sietős léptekkel kopognak a
cipők a járdán,feltűrt gallérok mögül közömbös tekintetek pásztáznak,
amint befordulok a Porta Angelica felé.A kettős kapun túl már látszik a
kolonnád tömör oszlopsora,jobbról a Vatikánt övező magas kőkerítés.
Talán sikerül egy két jó fotót elcsípni a reggeli fényben.A bazilika és a
Szent Péter tér Bernininek és Michelangelónak köszönhetően az egyik
legszebb épületkomplexum ,a pápai hatalom és gazdagság jelképe.
A Pietától kezdve ,a pápaszobrok, a baldachin ,márvány diszítések,
mozaikok ,festmények hirdetik a pápák mindenhatóságát.Itt csak
leborulni lehet,hinni és befogadni a látványt,az eszmét.Jönnek is a
turisták tömgével,feltartott karú idegenvezetők ,kezükben esernyővel
navigálják csoportjukat,halk morajjal csodálkozik rá a fenséges
látnivalókra a látogató Ha elgondolom, mennyi munka volt egy-egy
szobor,díszítés kifaragása,mennyi tudás sűrűsödik a padlómozaik
elkészítésében,talán még akkor sem alkothatok fogalmat arról,
mi lett itt pénzben ,munkában, hitben felhalmozva évszázadokon át
a mártírapostoloktól kezdve,a keresztény császárokon át, a Borgiák,
a Pál és János pápákig.
A pápai rezidencia bejárata előtt középkori ruhákban pompázik
a testőrség, még az alabárd se hiányzik a kezükből.
A kapun kívül a fal tövében egy tizenéves fiú ül keresztbevetett lábbal,
bal kezével fújtat egy harmonikát,a jobbkeze meg fürgén fut a
billentyűkön. A túloldali házak között vastag nyalábban ömlik be a nap,
rivaldafényként világítva meg a kis zenészt.
Ül a srác a hideg kövön,fejét kissé féloldalra hajtja,mintegy beleélve
magát a játékba,mint hajnali pára,szállnak fel a hangok,fel a
házak fölé.Ahogy elmegyek mellette , rámosolygok,szép ez a zene,
örökzöld olasz dalok,dallamosak.
A fiú rámnéz,de nem mosolyog.Akkor látom,hogy vak,üresen
mered tekintete a semmibe.Elszégyellem magam,dobok némi aprót
az előtte letett kis műanyag pohárba,de a lelkiismeretem nem tudom
megnyugtatni.Két lépésre a pompától,a vagyontól,a végtelen
gazdagságtól,itt ül egy fiú ,kopott ruhában,világtalanul,és alamizsnáért
könyörög,a metsző reggeli szélben a fagyos járdán ülve.
Lehet ,hogy Isten nem látja őt?
A fiú csak ül ,gyönyörű futamok szállnak fel a keze alól.
A nap körbearanyozza törékeny kis sziluettjét,meg-megcsillan
a harmonikán.Ha eszembe jut Róma ,a Vatikán ,az első kép,
ami beugrik ,ez a fiú a harmonikájával.És ez már így marad mindig.
terén.Hidegen világít a nap is a házak felett.Sietős léptekkel kopognak a
cipők a járdán,feltűrt gallérok mögül közömbös tekintetek pásztáznak,
amint befordulok a Porta Angelica felé.A kettős kapun túl már látszik a
kolonnád tömör oszlopsora,jobbról a Vatikánt övező magas kőkerítés.
Talán sikerül egy két jó fotót elcsípni a reggeli fényben.A bazilika és a
Szent Péter tér Bernininek és Michelangelónak köszönhetően az egyik
legszebb épületkomplexum ,a pápai hatalom és gazdagság jelképe.
A Pietától kezdve ,a pápaszobrok, a baldachin ,márvány diszítések,
mozaikok ,festmények hirdetik a pápák mindenhatóságát.Itt csak
leborulni lehet,hinni és befogadni a látványt,az eszmét.Jönnek is a
turisták tömgével,feltartott karú idegenvezetők ,kezükben esernyővel
navigálják csoportjukat,halk morajjal csodálkozik rá a fenséges
látnivalókra a látogató Ha elgondolom, mennyi munka volt egy-egy
szobor,díszítés kifaragása,mennyi tudás sűrűsödik a padlómozaik
elkészítésében,talán még akkor sem alkothatok fogalmat arról,
mi lett itt pénzben ,munkában, hitben felhalmozva évszázadokon át
a mártírapostoloktól kezdve,a keresztény császárokon át, a Borgiák,
a Pál és János pápákig.
A pápai rezidencia bejárata előtt középkori ruhákban pompázik
a testőrség, még az alabárd se hiányzik a kezükből.
A kapun kívül a fal tövében egy tizenéves fiú ül keresztbevetett lábbal,
bal kezével fújtat egy harmonikát,a jobbkeze meg fürgén fut a
billentyűkön. A túloldali házak között vastag nyalábban ömlik be a nap,
rivaldafényként világítva meg a kis zenészt.
Ül a srác a hideg kövön,fejét kissé féloldalra hajtja,mintegy beleélve
magát a játékba,mint hajnali pára,szállnak fel a hangok,fel a
házak fölé.Ahogy elmegyek mellette , rámosolygok,szép ez a zene,
örökzöld olasz dalok,dallamosak.
A fiú rámnéz,de nem mosolyog.Akkor látom,hogy vak,üresen
mered tekintete a semmibe.Elszégyellem magam,dobok némi aprót
az előtte letett kis műanyag pohárba,de a lelkiismeretem nem tudom
megnyugtatni.Két lépésre a pompától,a vagyontól,a végtelen
gazdagságtól,itt ül egy fiú ,kopott ruhában,világtalanul,és alamizsnáért
könyörög,a metsző reggeli szélben a fagyos járdán ülve.
Lehet ,hogy Isten nem látja őt?
A fiú csak ül ,gyönyörű futamok szállnak fel a keze alól.
A nap körbearanyozza törékeny kis sziluettjét,meg-megcsillan
a harmonikán.Ha eszembe jut Róma ,a Vatikán ,az első kép,
ami beugrik ,ez a fiú a harmonikájával.És ez már így marad mindig.
szerda, szeptember 22, 2004
péntek, szeptember 10, 2004
House of rising sun
Ülünk a malliai tengerparton,enyhe szél borzolja a fák leveleit.Fiam bizalmatlanul tocsog lábával a sekély vízben,egyenlőre nem tudja eldönteni, fürödjön -e vagy sem.Feleségem kissé morcos mellettem,most veszekedtünk egy kiadósat,mert miért pont ilyen mintájú strandtáskát vettem az imént a parti supermarketben?De a veszekedés már lezajlott,folytatni ,vagy újrakezdeni már dőreség lenne,így hát csak köröket rajzolok a homokba ,miközben nézzük a gyereket és nagyokat hallgatunk.
Hátunk mögül, ahol elpilledt görögök hűsölnek az árnyékban,ismerős dalfoszlányok hallatszanak,egyre erősebben.Igen,ez az Animals,a felkelő nap háza .Eric Burdon,az énekes ,alacsony pattanásos képű fickó az anyjáról meg a blue jeans-ről énekel.
Ha meghallom ezt a dalt ,újra és újra eszembe jut egy majd negyven évvel ezelőtti márciusi este,a Baross utcai fiúkollégium hétvégi bulija,ahová móriczos lányokat is meghívtak.Az ebédlőben némi félhomály ,tesla magnóról beindulnak a nyugati számok,lányok és fiúk bátortalanulkerülgetik egymást.Már az elején kiszúrtam egy lányt magamnak,a falnál ült egy széken ,többedmagával és cseverészett.Most kéne fölkérni,nem, mégsem, ez nem jó szám,meg a ritmust se érzem igazán,majd a következőnél.Sorra dübörögnek a számok,tudom,előbb utóbb dönteni kell.Tánciskolai képzettségem enyhén szólva hiányos,de egy lassú ritmussal talán elboldogulok.Azután eljött a döntő pillanat,a magnóról egy rekedt hang elkezdte a dalt New Orleans-ról,anyjáról,meg a farmeréről.Odaléptem a lányhoz ,felkértem táncolni.Ültében rámnézett zöldesszürke szemével,úgy éreztem megcsap az áram.
Valamit érezhetett ő is ,mert a buli végén kölcsönösen megígértük egymásnak,két hét mulva a legközelebbin ujra itt leszünk.
Stendhal írja egyik könyvében ,hogy a szerelem egyfajta kristályosodási folyamat, ,szerelmünket is mintegy kristályburokba vonjuk,megkülönböztetvén a többi közönséges halandótól.Hát ez a lány talpig kristályburokba öltöztetve tünt ki az ajtón.Két hétig rágtam a körmömet ,mi lesz ha nem jön el,és mi lesz ha eljön?
Eljött és azóta együtt vagyunk.Közben szült nekem négy gyermeket,
átéltünk jó és rossz napokat,és most itt ül mellettem és haragszik,mert
az a nyavalyás strandtáska csíkos és nem virágmintás.Ránézek,látom
körülötte fel-felcsillanni Stendhal kristályait,majd megbékél.
Eric, a pattanásosképű az utolsó taktusokat pengeti a 60-as évekből,lecseng a dal,-vissza a jelenbe-nyaralunk tovább....
Kattints ide a meghallgatáshoz
Hátunk mögül, ahol elpilledt görögök hűsölnek az árnyékban,ismerős dalfoszlányok hallatszanak,egyre erősebben.Igen,ez az Animals,a felkelő nap háza .Eric Burdon,az énekes ,alacsony pattanásos képű fickó az anyjáról meg a blue jeans-ről énekel.
Ha meghallom ezt a dalt ,újra és újra eszembe jut egy majd negyven évvel ezelőtti márciusi este,a Baross utcai fiúkollégium hétvégi bulija,ahová móriczos lányokat is meghívtak.Az ebédlőben némi félhomály ,tesla magnóról beindulnak a nyugati számok,lányok és fiúk bátortalanulkerülgetik egymást.Már az elején kiszúrtam egy lányt magamnak,a falnál ült egy széken ,többedmagával és cseverészett.Most kéne fölkérni,nem, mégsem, ez nem jó szám,meg a ritmust se érzem igazán,majd a következőnél.Sorra dübörögnek a számok,tudom,előbb utóbb dönteni kell.Tánciskolai képzettségem enyhén szólva hiányos,de egy lassú ritmussal talán elboldogulok.Azután eljött a döntő pillanat,a magnóról egy rekedt hang elkezdte a dalt New Orleans-ról,anyjáról,meg a farmeréről.Odaléptem a lányhoz ,felkértem táncolni.Ültében rámnézett zöldesszürke szemével,úgy éreztem megcsap az áram.
Valamit érezhetett ő is ,mert a buli végén kölcsönösen megígértük egymásnak,két hét mulva a legközelebbin ujra itt leszünk.
Stendhal írja egyik könyvében ,hogy a szerelem egyfajta kristályosodási folyamat, ,szerelmünket is mintegy kristályburokba vonjuk,megkülönböztetvén a többi közönséges halandótól.Hát ez a lány talpig kristályburokba öltöztetve tünt ki az ajtón.Két hétig rágtam a körmömet ,mi lesz ha nem jön el,és mi lesz ha eljön?
Eljött és azóta együtt vagyunk.Közben szült nekem négy gyermeket,
átéltünk jó és rossz napokat,és most itt ül mellettem és haragszik,mert
az a nyavalyás strandtáska csíkos és nem virágmintás.Ránézek,látom
körülötte fel-felcsillanni Stendhal kristályait,majd megbékél.
Eric, a pattanásosképű az utolsó taktusokat pengeti a 60-as évekből,lecseng a dal,-vissza a jelenbe-nyaralunk tovább....
Kattints ide a meghallgatáshoz
péntek, szeptember 03, 2004
Tenger a hegytetőn
Állítólag Európa legjobb viziparkja Kokkini Hani felett a széles plató oldalán ,közvetlenül Anopolis előtt.Legalábbis így hirdeti magát (www.watercity.gr).
Egy nap önfeledt szórakozás,gond,probléma kikapcsolva,a baj csak annyi,hogy kevés az úszóöv,amin lecsúszhatsz,nagy a meleg ,drága a sör (3 euro),no meg az,hogy egyszer ez a nap is végetér.Érdemes kipróbálni!
Egy nap önfeledt szórakozás,gond,probléma kikapcsolva,a baj csak annyi,hogy kevés az úszóöv,amin lecsúszhatsz,nagy a meleg ,drága a sör (3 euro),no meg az,hogy egyszer ez a nap is végetér.Érdemes kipróbálni!
kedd, augusztus 31, 2004
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













