Ülünk a malliai tengerparton,enyhe szél borzolja a fák leveleit.Fiam bizalmatlanul tocsog lábával a sekély vízben,egyenlőre nem tudja eldönteni, fürödjön -e vagy sem.Feleségem kissé morcos mellettem,most veszekedtünk egy kiadósat,mert miért pont ilyen mintájú strandtáskát vettem az imént a parti supermarketben?De a veszekedés már lezajlott,folytatni ,vagy újrakezdeni már dőreség lenne,így hát csak köröket rajzolok a homokba ,miközben nézzük a gyereket és nagyokat hallgatunk.
Hátunk mögül, ahol elpilledt görögök hűsölnek az árnyékban,ismerős dalfoszlányok hallatszanak,egyre erősebben.Igen,ez az Animals,a felkelő nap háza .Eric Burdon,az énekes ,alacsony pattanásos képű fickó az anyjáról meg a blue jeans-ről énekel.
Ha meghallom ezt a dalt ,újra és újra eszembe jut egy majd negyven évvel ezelőtti márciusi este,a Baross utcai fiúkollégium hétvégi bulija,ahová móriczos lányokat is meghívtak.Az ebédlőben némi félhomály ,tesla magnóról beindulnak a nyugati számok,lányok és fiúk bátortalanulkerülgetik egymást.Már az elején kiszúrtam egy lányt magamnak,a falnál ült egy széken ,többedmagával és cseverészett.Most kéne fölkérni,nem, mégsem, ez nem jó szám,meg a ritmust se érzem igazán,majd a következőnél.Sorra dübörögnek a számok,tudom,előbb utóbb dönteni kell.Tánciskolai képzettségem enyhén szólva hiányos,de egy lassú ritmussal talán elboldogulok.Azután eljött a döntő pillanat,a magnóról egy rekedt hang elkezdte a dalt New Orleans-ról,anyjáról,meg a farmeréről.Odaléptem a lányhoz ,felkértem táncolni.Ültében rámnézett zöldesszürke szemével,úgy éreztem megcsap az áram.
Valamit érezhetett ő is ,mert a buli végén kölcsönösen megígértük egymásnak,két hét mulva a legközelebbin ujra itt leszünk.
Stendhal írja egyik könyvében ,hogy a szerelem egyfajta kristályosodási folyamat, ,szerelmünket is mintegy kristályburokba vonjuk,megkülönböztetvén a többi közönséges halandótól.Hát ez a lány talpig kristályburokba öltöztetve tünt ki az ajtón.Két hétig rágtam a körmömet ,mi lesz ha nem jön el,és mi lesz ha eljön?
Eljött és azóta együtt vagyunk.Közben szült nekem négy gyermeket,
átéltünk jó és rossz napokat,és most itt ül mellettem és haragszik,mert
az a nyavalyás strandtáska csíkos és nem virágmintás.Ránézek,látom
körülötte fel-felcsillanni Stendhal kristályait,majd megbékél.
Eric, a pattanásosképű az utolsó taktusokat pengeti a 60-as évekből,lecseng a dal,-vissza a jelenbe-nyaralunk tovább....
Kattints ide a meghallgatáshoz
Görög útjainkblogja:
Athén,Chalkidikki,Meteorák,Kerkyra,
Korynthos,Rodosz,Santorini,Paros,Antiparos,
és persze nem utolsósorban a Megaloniszi:
KRÉTA élményeinek újraélése virtuálisan..
Athén,Chalkidikki,Meteorák,Kerkyra,
Korynthos,Rodosz,Santorini,Paros,Antiparos,
és persze nem utolsósorban a Megaloniszi:
KRÉTA élményeinek újraélése virtuálisan..
péntek, szeptember 10, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése