RADIO IRAKLION 101,5 MHZ >ÁLMAID SZIGETE KRÉTA: március 2005
Görög útjainkblogja:
Athén,Chalkidikki,Meteorák,Kerkyra,
Korynthos,Rodosz,Santorini,Paros,Antiparos,
és persze nem utolsósorban a Megaloniszi:
KRÉTA élményeinek újraélése virtuálisan..

szombat, március 12, 2005


GIANNI RIVALDAFÉNYBEN

Harmonikás Gianni

RÓMA ,REGGEL 7 ÓRA

Hideg a reggel ,kabátom alá is befúj a szél ,ahogy átsietek a karabinierik
terén.Hidegen világít a nap is a házak felett.Sietős léptekkel kopognak a
cipők a járdán,feltűrt gallérok mögül közömbös tekintetek pásztáznak,
amint befordulok a Porta Angelica felé.A kettős kapun túl már látszik a
kolonnád tömör oszlopsora,jobbról a Vatikánt övező magas kőkerítés.
Talán sikerül egy két jó fotót elcsípni a reggeli fényben.A bazilika és a
Szent Péter tér Bernininek és Michelangelónak köszönhetően az egyik
legszebb épületkomplexum ,a pápai hatalom és gazdagság jelképe.
A Pietától kezdve ,a pápaszobrok, a baldachin ,márvány diszítések,
mozaikok ,festmények hirdetik a pápák mindenhatóságát.Itt csak
leborulni lehet,hinni és befogadni a látványt,az eszmét.Jönnek is a
turisták tömgével,feltartott karú idegenvezetők ,kezükben esernyővel
navigálják csoportjukat,halk morajjal csodálkozik rá a fenséges
látnivalókra a látogató Ha elgondolom, mennyi munka volt egy-egy
szobor,díszítés kifaragása,mennyi tudás sűrűsödik a padlómozaik
elkészítésében,talán még akkor sem alkothatok fogalmat arról,
mi lett itt pénzben ,munkában, hitben felhalmozva évszázadokon át
a mártírapostoloktól kezdve,a keresztény császárokon át, a Borgiák,
a Pál és János pápákig.
A pápai rezidencia bejárata előtt középkori ruhákban pompázik
a testőrség, még az alabárd se hiányzik a kezükből.
A kapun kívül a fal tövében egy tizenéves fiú ül keresztbevetett lábbal,
bal kezével fújtat egy harmonikát,a jobbkeze meg fürgén fut a
billentyűkön. A túloldali házak között vastag nyalábban ömlik be a nap,
rivaldafényként világítva meg a kis zenészt.
Ül a srác a hideg kövön,fejét kissé féloldalra hajtja,mintegy beleélve
magát a játékba,mint hajnali pára,szállnak fel a hangok,fel a
házak fölé.Ahogy elmegyek mellette , rámosolygok,szép ez a zene,
örökzöld olasz dalok,dallamosak.
A fiú rámnéz,de nem mosolyog.Akkor látom,hogy vak,üresen
mered tekintete a semmibe.Elszégyellem magam,dobok némi aprót
az előtte letett kis műanyag pohárba,de a lelkiismeretem nem tudom
megnyugtatni.Két lépésre a pompától,a vagyontól,a végtelen
gazdagságtól,itt ül egy fiú ,kopott ruhában,világtalanul,és alamizsnáért
könyörög,a metsző reggeli szélben a fagyos járdán ülve.
Lehet ,hogy Isten nem látja őt?
A fiú csak ül ,gyönyörű futamok szállnak fel a keze alól.
A nap körbearanyozza törékeny kis sziluettjét,meg-megcsillan
a harmonikán.Ha eszembe jut Róma ,a Vatikán ,az első kép,
ami beugrik ,ez a fiú a harmonikájával.És ez már így marad mindig.