RADIO IRAKLION 101,5 MHZ >ÁLMAID SZIGETE KRÉTA
Görög útjainkblogja:
Athén,Chalkidikki,Meteorák,Kerkyra,
Korynthos,Rodosz,Santorini,Paros,Antiparos,
és persze nem utolsósorban a Megaloniszi:
KRÉTA élményeinek újraélése virtuálisan..

szerda, szeptember 22, 2004


SÍRODON FÜTYÜL A SZÉL

péntek, szeptember 10, 2004

House of rising sun

Ülünk a malliai tengerparton,enyhe szél borzolja a fák leveleit.Fiam bizalmatlanul tocsog lábával a sekély vízben,egyenlőre nem tudja eldönteni, fürödjön -e vagy sem.Feleségem kissé morcos mellettem,most veszekedtünk egy kiadósat,mert miért pont ilyen mintájú strandtáskát vettem az imént a parti supermarketben?De a veszekedés már lezajlott,folytatni ,vagy újrakezdeni már dőreség lenne,így hát csak köröket rajzolok a homokba ,miközben nézzük a gyereket és nagyokat hallgatunk.
Hátunk mögül, ahol elpilledt görögök hűsölnek az árnyékban,ismerős dalfoszlányok hallatszanak,egyre erősebben.Igen,ez az Animals,a felkelő nap háza .Eric Burdon,az énekes ,alacsony pattanásos képű fickó az anyjáról meg a blue jeans-ről énekel.
Ha meghallom ezt a dalt ,újra és újra eszembe jut egy majd negyven évvel ezelőtti márciusi este,a Baross utcai fiúkollégium hétvégi bulija,ahová móriczos lányokat is meghívtak.Az ebédlőben némi félhomály ,tesla magnóról beindulnak a nyugati számok,lányok és fiúk bátortalanulkerülgetik egymást.Már az elején kiszúrtam egy lányt magamnak,a falnál ült egy széken ,többedmagával és cseverészett.Most kéne fölkérni,nem, mégsem, ez nem jó szám,meg a ritmust se érzem igazán,majd a következőnél.Sorra dübörögnek a számok,tudom,előbb utóbb dönteni kell.Tánciskolai képzettségem enyhén szólva hiányos,de egy lassú ritmussal talán elboldogulok.Azután eljött a döntő pillanat,a magnóról egy rekedt hang elkezdte a dalt New Orleans-ról,anyjáról,meg a farmeréről.Odaléptem a lányhoz ,felkértem táncolni.Ültében rámnézett zöldesszürke szemével,úgy éreztem megcsap az áram.
Valamit érezhetett ő is ,mert a buli végén kölcsönösen megígértük egymásnak,két hét mulva a legközelebbin ujra itt leszünk.
Stendhal írja egyik könyvében ,hogy a szerelem egyfajta kristályosodási folyamat, ,szerelmünket is mintegy kristályburokba vonjuk,megkülönböztetvén a többi közönséges halandótól.Hát ez a lány talpig kristályburokba öltöztetve tünt ki az ajtón.Két hétig rágtam a körmömet ,mi lesz ha nem jön el,és mi lesz ha eljön?
Eljött és azóta együtt vagyunk.Közben szült nekem négy gyermeket,
átéltünk jó és rossz napokat,és most itt ül mellettem és haragszik,mert
az a nyavalyás strandtáska csíkos és nem virágmintás.Ránézek,látom
körülötte fel-felcsillanni Stendhal kristályait,majd megbékél.
Eric, a pattanásosképű az utolsó taktusokat pengeti a 60-as évekből,lecseng a dal,-vissza a jelenbe-nyaralunk tovább....

Kattints ide a meghallgatáshoz

House of rising sun

péntek, szeptember 03, 2004

Tenger a hegytetőn

Állítólag Európa legjobb viziparkja Kokkini Hani felett a széles plató oldalán ,közvetlenül Anopolis előtt.Legalábbis így hirdeti magát (www.watercity.gr).
Egy nap önfeledt szórakozás,gond,probléma kikapcsolva,a baj csak annyi,hogy kevés az úszóöv,amin lecsúszhatsz,nagy a meleg ,drága a sör (3 euro),no meg az,hogy egyszer ez a nap is végetér.Érdemes kipróbálni!

watercity10

watercity09

watercity08

watercity07

watercity06

watercity05

watercity04

watercity03

watercity02

kedd, augusztus 31, 2004


watercity01

péntek, augusztus 20, 2004


Ez itt a reklám helye....

csütörtök, augusztus 19, 2004


kapu12

Krétai kapuk

A kapu használati értékén túl mindig jelkép is,valamiből valamibe átlépünk,valamit bezár,vagy kinyit,két teret összeköt és elhatárol.Ha benn vagyunk,birtokon belül érezzük magunkat,ha kopogtatunk rajta ,bemenni szeretnénk.Záróvonal,melyen átlépve más térben,más világban vagyunk,s ha nem tudunk átlépni rajta ,hiányérzetünk támad ,s fantáziálni kezdünk,mi lehet mögötte.A krétai kapukat nézve sok minden jut eszembe.Első a kétkezi verejtékes munka,amely létrehozta őket.Egyszerű szerszámokkal,célnak megfelelő kivitelben készültek,felesleges cirádák nélkül.Azután elgondolom,némelyikük többszáz éves,szúette deszkáival dacol a múló idővel,emlékezik szomorú és boldog ajtónyitásokra,gyerekzsivajra,öregek csoszogására,ünnepi muzsikára és puskaropogásra.
Rajtuk hozták be a megkeresztelt újszülötteket,vagy kísérték utolsó útjukra a holtakat.Öröm és bánat vonult át rajtuk.Mára legtöbbjuk elvesztette funkcióját,már nem nyílnak sehová,mögöttük a ház összedőlt,mementók csupán.Emlékei egy letünt kornak.Néhányukhoz emlékek fűznek engem is.Maria és Joannisz ajtaja Krítsában határ élet és a túlvilág között,ha benézünk rajta holt emlékeket látunk.(kapu03).Legkedvesebb kapum Kokkino Horioban egy rég nem létező házat őriz,kapu térben és időben.Először 2000-ben fotóztam le ,azután még 3-szor.A jobboldalán növő fügebokor minden évben nagyobb ,lassan eltakarja a kaput.Ha látom, úgy érzem hazajöttem,ez a kapu egy kicsit az enyém is.Jó lenne egyszer átmenni rajta.(kapu09).A temetőkert kapuja Anopolisban:szinte hallom a sarokvas nyikorgását,(kapu02).Végül a Hersonissos feletti kis faluban ,Koutouloufariban a néprajzi múzeum kerítés kapuja,a gondokkal.Kifizetve a belépődíjat,véletlenül megjegyeztem,nem muszáj ám blokkot adni,mire a mosolygós gondnokasszony összecsapta két kezét:nem úgy van az kedveském,mert mi lesz ,ha megtudják ezt a kapitalisták Iraklionban?(kapu12)

kapu11

kapu10

kapu09