Tükörbe nézve

Ül a kisöreg rezzenéstelen arccal a fényes tükörfal előtt,egy fémvázas
karosszékben,zöldellő virágok között,nyitott gallérú kockás rövidujjas
ingben,pincérfekete nadrágban,lábait összezárva néz mereven előre
a büfépulton át a semmibe.Őszes bozontú szemöldöke alól néz réveteg
acélszürke pillantással,nem tekintve se jobbra ,se balra.Pedig a
bisztróban van némi forgalom,Herszonisszos főutcájáról betéved
egy-egy éhes,szomjas turista.
A főnök,jó ötvenes ,lenyalt hajú,kopaszodó férfi kopottszürke
nadrágban,kitaposott fekete cipőben csoszog fel-alá,míg az alkalmazott
kímért lassú mozdulatokkal szolgálja ki a kedves vevőt.Az utcáról
beömlik a fény,behallik a járókelők zsivaja,autók,motorok robognak el
az üzlet előtt,de a kisöreg csak ül mozdulatlanul,mint aki tudomást sem
vesz a külvilágról.Talán ifjúságára gondol,lepereg előtte élete,talán a
haláltól fél ,ami még előtte van.Némán eszem a giroszt,kezem megáll a
levegőben,apám jut eszembe.
Egy mentőautóban robogtunk a Vas utcai kórház felé,a hordágyon fekve
rám nézett hideg,acélszürke szemével és kinyújtott mutatóujjával rám
bökött-megölsz fiam,meglátod,megölsz !A kórterem ajtajából
visszanéztem, tekintetünk még egyszer-utoljára-találkozott.
Szemében félelem és szemrehányás volt.
Másnap reggel indultunk volna a kórházba ,de hétkor váratlanul
megcsörrent a telefon. Apu meghalt-alig tudtam kinyöni a pár szót,
nehéz volt felfogni is,hogy nincs többé.
Reggel még felébredt,leszidta a nővéreket,káromkodott egy sort,
majd szép csendesen elaludt. Elfogyott a szendvics,sörömet is
megittam,felállok a székből.A kisöreg ,mint aki álomból ébred ,
lassan felémfordul,rám néz átható acélszürke szemével szótlanul.
Nagyon ritkán borotválkozom,az is inkább csak fazonigazítás
őszülő szakállamon,de ha belenézek a tükörbe,egyre többször
mered rám apám acélszürke tekintete,mozdulataimban
felismerem az ő gesztusait,arcomra kiülnek félelmei az
ismeretlen jövőtől,megrettent a közelgő halál,a mentő szirénája.
Kilépek a bisztró ajtaján,megcsap a beömlő fény,autók,motorok
zaja.Az automata üvegajtó zajtalanul összezárul mögöttem és elnyeli
a kisöreg néma ,acélszürke tekintetét.Nagy levegőt veszek,
körbenézve ,talán van még némi időm.