Krétai kapuk

A kapu használati értékén túl mindig jelkép is,valamiből valamibe átlépünk,valamit bezár,vagy kinyit,két teret összeköt és elhatárol.Ha benn vagyunk,birtokon belül érezzük magunkat,ha kopogtatunk rajta ,bemenni szeretnénk.Záróvonal,melyen átlépve más térben,más világban vagyunk,s ha nem tudunk átlépni rajta ,hiányérzetünk támad ,s fantáziálni kezdünk,mi lehet mögötte.A krétai kapukat nézve sok minden jut eszembe.Első a kétkezi verejtékes munka,amely létrehozta őket.Egyszerű szerszámokkal,célnak megfelelő kivitelben készültek,felesleges cirádák nélkül.Azután elgondolom,némelyikük többszáz éves,szúette deszkáival dacol a múló idővel,emlékezik szomorú és boldog ajtónyitásokra,gyerekzsivajra,öregek csoszogására,ünnepi muzsikára és puskaropogásra.
Rajtuk hozták be a megkeresztelt újszülötteket,vagy kísérték utolsó útjukra a holtakat.Öröm és bánat vonult át rajtuk.Mára legtöbbjuk elvesztette funkcióját,már nem nyílnak sehová,mögöttük a ház összedőlt,mementók csupán.Emlékei egy letünt kornak.Néhányukhoz emlékek fűznek engem is.Maria és Joannisz ajtaja Krítsában határ élet és a túlvilág között,ha benézünk rajta holt emlékeket látunk.(kapu03).Legkedvesebb kapum Kokkino Horioban egy rég nem létező házat őriz,kapu térben és időben.Először 2000-ben fotóztam le ,azután még 3-szor.A jobboldalán növő fügebokor minden évben nagyobb ,lassan eltakarja a kaput.Ha látom, úgy érzem hazajöttem,ez a kapu egy kicsit az enyém is.Jó lenne egyszer átmenni rajta.(kapu09).A temetőkert kapuja Anopolisban:szinte hallom a sarokvas nyikorgását,(kapu02).Végül a Hersonissos feletti kis faluban ,Koutouloufariban a néprajzi múzeum kerítés kapuja,a gondokkal.Kifizetve a belépődíjat,véletlenül megjegyeztem,nem muszáj ám blokkot adni,mire a mosolygós gondnokasszony összecsapta két kezét:nem úgy van az kedveském,mert mi lesz ,ha megtudják ezt a kapitalisták Iraklionban?(kapu12)