Anopolis

Kokkini Hani felett széles plató magasodik,kacskaringós felvezető úttal.
A fennsíkon először egy vizipark hívja fel a figyelmet,Water City .
Knosszoszt utánzó oszlopok,néhány pompás csúszda,relaxfolyó,pálmák ,
egyszóval minden,ami kell,érdemes kipróbálni.Anopolis innen még fél
kilóméter ,a magaslat túlsó lejtőjén. 2003-ban fedeztük fel,szerény kis
falu a fennsíkon,picíny főtérrel,meszeltfalu fehér házakkal,girbe-gurba
utcákkal. A házak előtt sziesztából ébredő görögök ülnek elmerülve az
esti trécselésben,habos frappé és némi sütemény mellett,a fülledt meleg
ilyenkor már enyhül,esemény nulla ,csak a kabócák zizegnek fennhangon
,s a fekete égen fenn ragyognak a csillagok. Szombat este felcaplattunk
a faluba,néhány tömött turistabuszt követve ,eseményt szimatolva,
hátha látunk valami érdekes dolgot. A főtéren hatalmas tömeg,
díszkivilágítás,emléktárgyaktól roskadozó elegáns üzletek,
a kafeteriában minden hely foglalt,turisták mindenütt.A templomból
kiözönlő sokaság önfeledten fotózza a szakállas papot,aki áldást oszt
és láthatólag örömmel fürdik a népszerüségben.A templom lépcsőjén
idősebb házaspár abrakol egy jól tartott szimpatikus pofáju szamarat.
Előttük többen várakoznak,szamaragolásra várva. Nyüzsgés,öröm,
vidámság mindenütt.Az egyik téren terített asztalok várták a kóstolni
igyekvőket,másutt jegyszedők terelték a görögestre éhes turistahadat
a buszparkolóból az étterem elé ,hogy ki-ki népviseletbe öltözött
táncosokkal fotóztassa le magát.Néhány fotót mi is elkattintunk ,
sodor magával a tömeg ,aztán elindulunk haza.
Anopolis így él emlékeinkben,midőn egy év múlva ismét felballagunk
a faluba,szinte magunk előtt látjuk a színes kavalkádot.A faluba érve
néma esti csend fogad,még közvilágítás sincs,a meszeltfalu házak
ablakából itt-ott halvány fénysugár szűrődik az útra.A félhomályban
egy-két porta előtt székeken ülve halkan beszélgetnek,üzleteknek
nyoma se,bezárt ajtók és kirakatok merednek ránk, pár értetlen
pillantás ,mit keres túrista errefelé,eltévedt talán?Tétován
ténfergünk egy ideig a kihalt házak között,értetlen pillantásokat
vetve a bezárt spaletták felé,majd eloldalgunk a temető irányába.
A temetőkápolna körül szép rendben sorakoznak a sírok,gyertya
és művirág ,ahogy illik.Asztal és székek a kápolna mellett,rajta kancsó
és négy kupicás pohár,a kancsóban jófajta méregerős rakival.
Igyál és emlékezz!
Csalódottan jöttünk le a hegyről,mást vártunk.Vidámságot,zenét,
görög mulatságot,akármit, de nem ezt a csöndet.
Másnap újra próbát tettünk,hátha szerencsénk lesz és kinyitnak
a boltok,felcsendül a szirtaki, mindenütt vidám zsivaj, tódul ki a
nép hálaadás után a templomból-persze mindez csak vágyálom volt.
Még háromszor próbálkoztunk -talán most nyitnak ki a boltok ,
szól a szilaj zene ,a kávézó tele, és boldogan kóricálhatunk a turistákkal
tömött főtéren-de nem jött össze.
Utolsó nap este leadtuk a bérautót,csomagjaink összekészítve,
minden bepakolva ,irány a reptér,Heraklion.A buszon ülve mégegyszer
visszanéztünk Anapolis felé.Szombat este volt.A kivilágított
turistabuszok méltóságteljesen kapaszkodtak fel a platóra,a falu felé.
.Beszálltunk a repülőgépbe,bekötöttük a biztonsági övet,és kinéztünk
az ablakon. Anopolisban felpezsdült az élet,kinyitottak az üzletek,
fény ,ragyogás mindenütt,a pap áldást oszt mise után,sorban állnak
a szamaras házaspár előtt,jég koccan a frappés poharakban.
Egy élmény ,amiről most egyszer s mindenkorra lemaradtunk.
A gép enyhe balkanyarral felhúz a magasba,csak pár fénypont
integet még,és Kréta újra csak egy álom.