Kritsa többé ne várj!

Amikor 1988-ban egy szakadt Lada 1300-assal,hátul két gyerekkel először gördültünk le az athéni komp rampájáról Kréta földjére,az útikönyv tanácsára egyik úticélunk a
szőtteseiről híres falu Krítsa volt.Az Agios Nikolaos-tól 9km-re fekvő kis hegyi falu kékfehér házaival,gyönyörű teritőivel,ágytakaróival és főleg olcsóságával,a házak küszöbén horgoló asszonyokkal bűvölte el az akkor még gyérszámú turistát.
Vettünk két ágyterítőt(ami azóta is dísze a lakásnak), elhatároztuk,ide vissza kell jönni.
12 évet vártunk a visszatérésre.2000-ben,mikor repülővel landoltunk az iraklioni partokon,tudtuk,Krítsa újra vár.Ahogy kis bérautónkkal befordultunk a faluba ,új parkoló
fogadott.A falu gyanúsan nagyobbnak tünt,az üzletek elegánsabbak lettek,a szegénység mintha feljebbszorult volna a dombra,igen,végül megtaláltuk a régi házakat,a már csak egy-két öreg lakta málladozó vakolatú,szomorú épületeket,a régi kápolnát a harangtoronnyal,ahol egykor fényképezkedtünk,eltüntek a kötögető asszonyok,a terítők is mintha már nem kézimunkával készültek volna,pedig ezért jöttünk.Néztük a jelent,az újat,de szemünkkel kerestük a régit,emlékeinket.Addig-addig bóklásztunk az üzletek között ,míg az egyik sarkon,közel a parkolóhoz egy kis üzletben újra megtaláltuk álmaink terítőjét.A bolt első pillantásra nem tünt vonzónak,benn egy kis feketeruhás nénike hajlott háttal rakosgatta a vásznakat;az üzlet főhelyén ,közel a bejárathoz egy bácsika üldögélt büszkén,kitekintve a bámészkodókra rendíthetetlen nyugalommal,mint akit nem érdekelnek a világ történései,tegnap is itt ült ,ma is itt van és holnap sem lesz ez másképp.Tétova érdeklődésünkre a nénike álomszép árukat hozott elő,körbetekintve halomba álltak a szebbnél-szebb szőttesek,roskadoztak a polcok,egy élet munkája állt itt előttünk ,teljesen áttekinthetetlen kusza egyvelegben,amelyben csak Maria és Joannisz ismerte ki magát(nevüket 3 év múlva tudtuk meg).
Az üzlet létrejött,fizetés után néhány pocsékul ejtett görög köszönömmel angolosan távoztunk volna ,de a bácsi alig észrevehetően botjával intett és a nénike egy hirtelen kézmozdulattal elővarázsolt öt hímzett zsebkendőt,ajándékként átnyújtva megköszönte a vásárlást.Persze ezt nem hagyhattuk annyiban ,a táskából egy kis barackpálinka és egy pakli magyar cigaretta került elő,mintegy megpecsételve barátságunkat.De a két kis öreget nem lehetett überelni,elővettek egy csupor saját készítésü mézet,úgyhogy teljesen lenyűgözve távoztunk,kincseinkkel megrakodva.Még egy villanásnyi fénykép,az integető kar megáll a levegőben ,az utolsó pillanat rögződik emlékeinkben örökre.
2001-ben ,mikor Plakiasban töltöttünk egy hetet,szinte kötelességszerüen útbaejtettük Kritsát.Mikor befordoltunk a sarkon ,egyszerre szisszentünk fel,az üzlet zárva ,az egymásra halmozott áru elhagyottan árválkodik a félhomályban,a bejárat mellett egy odatámasztott bot várja gazdáját.Némi érdeklődés után megtudtuk ,beteg az öregúr,a nénike a bolt fölötti lakásukban ápolja férjét.Kínos volt a találkozás,a bácsi a betegségét,a néni talán a szegénységet szégyellte,pár perc az egész,átadva a fotókat
újra a ház előtt álltam,kezemben szorongatva egy sevenapos palackot-tőlük kaptam.Csak utólag derült ki,hogy méregerős raki van benne,amit csak kedves vendég kap, nem akárki.
2003-ban egy last minute utazással ujra elvetődtünk Krítsába.Készültünk persze,fotók,némi ajándék,reménykedtünk.
A boltosok hamar lelohasztották reményeinket.Papa finito,mama finito-hallottuk a választ.Kimentünk a falusi temetőbe .A sírok szabályos rendben sorakoztak a parcellákban.Talán ez ,talán az,talán megtaláltuk.A sírok fejrészén üveg mögött egy pakli cigaretta,öngyújtó,fénykép,kis olajmécs őriz egy elmúlt életet.Ha szél rebben a sírok között,zörögni kezdenek az üveglapok,talán a holtak üzennek valamit.
Maria és Joannisz,kedves barátaim ,nyugodjatok békében,Krítsa bennünket többé ne várj!